„Leány! nevednek ünnepén, Melly fölvirul,
Mint házbarát, mit adjak én
Ajándokúl?

Ég? csillagiból ragyogó koszorút
Fűznék, de leszédit az éghoni út.
Fürtidre felillenék díszkoszorú:
De berki virányt fedez árva ború.
Még is, ha virág kell, ah! mond nekem azt,
És visszaidézem az ifju tavaszt,
?S érted kirabolva varázs ligetet,
Fürtidre adok gyönyörü füzetet.”
/Nagy Imre/