Nyelvtanórán: – Pistike, mondj egy igekötőt és egy névmást! – Ki? Én?

Földrajzórán feleltetés folyik Európa főbb folyóiról, térképen meg is kell ezeket mutatni. Dél-Európával kezdik, Pistinek jut a Kárpát-medence. Kezével követi a Dunát, és közben alig hallhatóan suttogja: – Ez itt a Duna. – Jó válasz, de miért suttogsz? – Mert ami ebben az országban folyik, arról csak suttogva lehet beszélni.

Reggel az anya ébreszti a gyerekét: – Kelj fel, fiam, az iskolába kell menned! – De mama, miért kell mennem? Utálok oda járni! – Mondj két okot, miért ne kellene menned? – Először is: az összes gyerek utál. Másodszor: a tanárok még jobban utálnak. – Ezek csak kifogások, indulj már! … Continue reading →

- Pistike! A városból B városba 5 óra alatt ér a vonat, nem pedig 3 óra alatt, mint ahogy te számoltad! – Gondolhattam volna… a vonatok mindig késnek pár órát…

A 20 éve végzett közgazdász ellátogat egykori iskolájába, és egykori tanárával beszélgetve arra jön rá, hogy a vizsgakérdések ma is teljesen ugyanazok, mint 20 évvel azelőtt. Mikor megjegyzi a tanárnak, hogy úgy látszik, a tudomány semmit sem változik, a tanára így felel: – Igen a kérdések teljesen ugyanazok, mint régen, … Continue reading →

A városi tanító bácsi helyettesít a falusi suliban. Első dolga, hogy figyelmeztesse az ízesen beszélő srácokat a helyes kiejtésre: – Gyerekek, figyeljetek: nem vella, hanem villa, nem tenta, hanem tinta és nem penna, hanem… izé… toll!

- Gyerekek – kérdezi a tanár az irodalomórán -, hogy hívják azt az írásművet, amelyet csak kigondol valaki, és semmi valóságalapja nincs? Pistike jelentkezik: – Adóbevallás!

A tanár így szól az osztályhoz: – Ha a hátsó padokban ülők olyan csendben kártyáznának, mint akik a középső padokban alszanak, akkor az első padokban ülők tudnának figyelni!

Az iskolai előadáson odahajol az egyik szülő a másikhoz: – Maga szerint az a gyerek a bal oldalon fiú, vagy lány? – FIÚ! Méghozzá az én kisfiam! – Jajj, elnézést, nem tudtam, hogy Ön az anyja! – Az APJA vagyok!

Levélben a szüleitől pénzt kér az egyetemista fiú: “Kedves szüleim! Nagyon nyomorultul érzem magam, hogy ismét pénzt kell kérnem tőletek, de sajnos katasztrofális a helyzetem. Annyira szégyellem magam, hogy legszívesebben a föld alá süllyednék. Ui.: Annyira szégyelltem magam, hogy megpróbáltam ezt a levelet a postástól visszaszerezni, de sajnos már elvitték, … Continue reading →